Karácsonyi varázslat a központi könyvtárban

02.12.2019

Mindig is az volt az érzésem, hogy az Urban Loritz tér nagy részét az esőtől, naptól és hótól óvó ponyvákban valami különleges lakozik. Nekem úgy tűnik, mintha az építészek terveit a denevérek szárnya ihlette volna. Egy szép estén, amikor megint a ponyvák alatt bandukoltam hazafelé, meg is ismertem ezt a különleges valamit.

Már távolról feltűnt, hogy ma a tető valahogy más volt, mint különben. Nem volt korábban sokkal sötétebb a tér? Amikor beértem a tető alá, tényleg nem világított egyetlen egy sem a ponyvát alulról megvilágító fényszórók közül. A büfés bódékban, ahol ilyentájt különben kebabnyárs forgott és kolbász sült a tűz felett, szuroksötét volt. Talán megrezdült a ponyva? És most megint?

Egyszer csak azt éreztem, hogy megrángatják a kezemet: egy aprócska kislány állt mellettem, furcsa főkötővel. A sötétben csillogott a szeme, amikor felnézett rám: „Gyere velem“, mondta és húzta a kezemet. A kislány furcsa fejfedőjén hosszú lófarok lengett, a végén egy aprócska piros csillaggal, ami úgy villogott, mint a repülőgépek fényei. „Kapaszkodj!“ - kiáltott, majd legnagyobb megrökönyödésemre elrugaszkodott a földről és a magasba szökellt, mint egy hőlégballon.

Varázslatos repülés

Körberepültük a ponyvákat, és amikor egyre magasabbra kapaszkodva átláttuk az egész ponyvát az összes szárnyával, csúcsával és csücskével, megkért a kislány, hogy nyomjam meg a pislogó piros csillagot a sapkája bojtján. Amikor megnyomtam, fuvallat érte forró parázsként izzott fel a ponyva, majd a szorításából felröppenő, tarka sziporkákban csillogó sárkányként, kandúrként dorombolva szemlélt minket tettre kész, vidám arcával. „Vágjunk bele“ - szólt hozzá a kislány: „Nincs sok időnk. A csillogást pedig hagyd a könyvekre!"

Miközben az immáron nem villódzó mesebeli lény hátára telepedtünk, és a kislány elmagyarázta, micsoda nagy megtiszteltetésben van részem: „Évente egyszer, karácsony előtt elszáguldunk a város felett, hogy meghintsük az összes könyvet csillámló porral. És ebből sokkal több jut a gyerekkönyvekre.“ „És, és, és...“ - dadogtam, hisz felkavart az izgalom, „és, és, és mire j-jó ez a csi-csi-csillámpor?“ „Legyen ez meglepetés!“ - kiáltotta a kislány, majd hangos füttyentéssel parancsolta felszállni a sárkányt. A sárkány örömtől dorombolva meglengette a farkát, majd esetlen rugdalódzással lendült a magasba. Hamarosan fecskeként forgolódva siklott az égben, majd nekibátorodva fordult egy-két kört a tér felett, mielőtt a kislány kiáltására függőlegesen belevetette magát az egyik szellőzőkéményen át az Urban Loritz téren álló Bécsi Központi Könyvtár szívébe.

A könyvek varázsa

Szürkén és kopáran terülnek el körülöttünk a könyvtár hosszan elnyúló, ürességtől kongó termei. Itt-ott beszűrődik a réseken és a nyílásokon az utca fénye. Az újabb éles füttyentéstől a sárkány forgószélként söpört végig a folyosókon, pörögve letaszítva a polcokról a könyveket, vakítóan fénylő tarka port okádva. Ez mintha életre keltette volna a könyveket: felrebbent madárként csaptak fel libbenő lapokkal, sőt még a történetek tarka színekben pompázó szereplői is kirebbentek a könyvek bezártságából. Nyújtózkodva vágtak vidám grimaszokat, pörögtek, forogtak táncolva, csipkelődve élcelődtek egymással különféle nyelveken, majd elcsendesedve újra belemerevedtek a könyvekbe. Úgy kapkodtak a helyük után, mint a cinegék a téli eleségért! És amint az összes szereplő visszatért, a könyvek is a helyükre libbentek a polcokon.

Miután a központi könyvtár utolsó csücskét is felüdítettük a varázslatunkkal, körbe-körbe keringve kikapaszkodtunk a szellőzőn a szabadba, hogy kérésemre még elrepüljünk a bécsi nyugati pályaudvarhoz, majd a Mariahilfer Straßén végig vissza az Urban Loritz térre, ahol elbúcsúztunk, bár szívem szerint egész éjjel kettejükkel röpködtem volna tovább. Kótyagosan, boldogan és szomorkodva, hogy miként tűnik tova a könyvsárkány és úti társa az éjszakai égbolton.

… és az embereké

Amikor másnap eljutottam a központi könyvtárba – és a ponyvák a megszokott módon feszültek a tér felett, felfogva a szemerkélő esőt – meg sem próbáltam keresni a csillámpor nyomait vagy annak a különleges hatásnak a nyomát, amit a könyvtárban olvasókra gyakorolt, bár lépten-nyomon kerülgetett ez a kísértés. Egyszerűen csak lestem a könyveket, hogy megörvendeztetik, lenyűgözik, lebilincselik, megszólaltatják az embereket, gazdagítják az ismereteiket és elmélyítik egymás megértését, és mindezt megannyi nyelven. Ennél szebben nem is közeledhet a karácsony.

 

Érdekes olvasnivalók a történethez

Hol található a Bécsi Központi Könyvtár – wien.at-Stadtplan

Központi könyvtár az Urban Loritz téren(németül)
Bécsi könyvtárak (angol nyelven)
Bécsi könyvtárak a Facebook-on (németül)

Romantikus advent Bécsben (németül) – Wien Tourismus
Bécsi rendezvények – adventkor és karácsonykor (németül) – wien.at

Történelmi tudnivalók Bécs történelmi wikijén (németül):
Urban Loritz
Könyvtárak Bécsben
Drachengasse - Sárkány-köz
Drachenhaus - Sárkány-ház
Karácsony

Rajz: Sandra Biskup
szöveg: Simon Kovacic
fordítás: Till Attila